A zenehallgatás, mint időtöltés viszonylag későn, 12-14 évesen kezdett érdekelni, ekkortájt ismertem meg az első kedvenceimet (Mike Oldfield, Aerosmith, Deep Purple). Nem sokkal később kezdtem el gitározni is, részben hittanoktatóm hatására, aki rendszeresen gitárral jelent meg, és akivel rengeteget énekeltünk, zenéltünk együtt.

A Pink Floydot – mint annyi más zenét – a szomszédban lakó barátomon, Szilágyi Bélán keresztül ismertem meg, akinek ezúton is köszönöm az évek alatt végzett áldásos “látókörtágító” munkáját. Azt hiszem, a Division Bell volt a legelső PF album amit kölcsönadott, és az egyből lenyűgözött, egy új világ nyílt meg, egy addig ismeretlen hangzás. Ígyhát nem volt mit tenni, szép sorban elkértem mindet ami még volt neki. Érdekes csokor volt ez, a Division Bell, a Dark Side Of The Moon, az Animals és az Atom Heart Mother, ha jól emlékszem. Új értelmet nyert a “változatosság gyönyörködtet” kifejezés. Hál’ Istennek a TV sugározta a P.U.L.S.E. koncert egy részét, így azt is gyorsan átvettük kazettára. Egy nyáron (talán 1996-ban) a Diákszigeten, a filmsátorban a Pompeii koncertet vetítették amit véletlenül vettünk észre. Azt hiszem az volt életem legjobb Sziget élménye… Később, mikor a teljes PULSE koncert-CD elérhetővé vált Atinál, kezdtem felismerni, hogy az addigi Richie Blackmore mánia lassan David Gilmour imádattá változott. Végülis a P.U.L.S.E.-nak köszönhető, hogy 1999 áprilisában Atival megalapítottuk az Echoes of Pink Floydot. Pink Floydot játszani az akkori körülményeink között egy teljesen képtelen, mégis logikus lépésnek tűnt.

A Pink Floyd változatossága és összetettsége miatt nagyon sokmindent jelent számomra: összhangzatot, kritikát a világgal szemben, és nem utolsó sorban párhuzamokat a saját életemmel. A Floyd zenéjét játszva otthon érzem magam, biztonságérzetet ad.

Számomra a legfontosabb albumok a Division Bell és az Animals. Míg az első a kezdeti szerelem és a letisztult hangzás miatt, addig a másik éppen a nyers ereje miatt. Párhuzamosan persze említhetném a PULSE-t és a Pompeii koncertet is – kedvencet választani lehetetlen, de hála Istennek nem kötelező!